Most komoly vagy virgonc?

A Virgonc csoport már hetek óta merő kellemes euforikus érzést nyújt. Annyiszor megfogalmaztam már magamban, de ezeket a gondolatokat inkább az átélés adja, és nehéz úgy tovább adni, ahogy én érzem. Most mégis megpróbálom, hogy részesei lehessetek Ti is kedves Szülők és érdeklődést mutatók! 

Tavaly elhatároztuk, hogy idén csak úgy tudunk hatékonyak lenni, ha mindenki egyformán részt vesz az órai munkában, történt ugyanis, hogy egyszer sem, és ez most tök komoly, tehát egyetlen egyszer sem voltunk teljes létszámban, csak elsőként az előadáson. Azért ezt még a "nagyok" sem tudnák szemrebbenés nélkül palástolni.Baki baki hátán lenne, tulajdonképpen senki hibájából, azaz a hiányzásokból fakadóan. De az idei tanévben ez többé nem fordulhat elő. És lehet, hogy tényleg minden csak is kizárólag elhatározás kérdése, mert azóta valahogy minden megy mint  a karikacsapás. És lássatok csodát!  A Virgoncok egyszer csak szárnyakat kaptak és mintha nem is csak a nyár telt volna el, hanem évek, elkezdtek komoly odafigyeléssel dolgozni. Azzal eddig sem volt baj, de kinek van kedve folyton csak fél csoporttal gyakorolni?Mára minden más lett!!! Elkezdtem tanítani a bemelegítés bonyolultabb gyakorlatait, kombinációit, és látom a tükörben, hogy velem csinálják, senki sem akad el félúton :) Jó belenézni egy ilyen mozgó képbe, s tudni, elkezdtük leszedni az vetésünk gyümölcsét! Hamarosan eljutottunk az ugrásokig. Hűha gondoltam, most lesz az "Én ezt nem tudom.....nem akarom....." tiltakozás, de semmi nyafogás, sőt követelik óráról órára a különböző féléket, amit egyre bátrabban, szebben viteleznek ki, mindenki nagy örömére! Hálát adok magamban, mikor látom hogy az általam "lehalászott" leányka, aki fogta magát és más sport vizeire evezett tőlünk két esztendeje, úgy ugorja a "zsötét", mint aki világ életében ezt gyakorolta...és mi lett volna ha nem jön a tánctáborba és én nem fogom ki a Virgoncoknak? Lehet, hogy egy táncra termett őstehetség futna a salakos pályán "A " ugrásokkal fűszerezve, és közben nem is sejtené, mennyire itt a helye köztünk. 

Egy határtalanul lelkes, szorgalmas kis csapat lett a Virgoncokból, akik talán még sosem vették ennyire komolyan amit itt a tükrös teremben csinálnak! Végtelen boldogság hétről - hétre!!! Érzem idén meg sem áll a fejlődés! Megérkeztek a Virgoncok a helyükre, most már nincs megállás!!!! 

Lányok! Leljétek azt az örömöt a táncotokban, amit én találtam Bennetek!

 

Évadnyitó buli

Az idei tanévet egy nyitó, egyben toborzó összejövetellel kezdtük. Előtte éppen csak hogy minden csoport egybegyűlt,  próbáltunk, készültünk erre az eseményre, amin bemutathatunk a korábban tanultakból néhány koreográfiát azoknak,  akik vendégként érkeznek  és érdeklődést mutatnak a tánc iránt. 

Szervezkedtünk, gyakoroltunk, de igazán egyikünk sem tudta,  hogy is fog telni ez a délután.

Az időpont talán nem volt  a legkedvezőbb, mert sokan még kihasználva a jó időt elutaztak, így sajnos nem vehettek részt a közös programban. Aki viszont eljött, jól érezte magát velünk. A legjobban az járt, aki kivárta a végét is, mert a Lendületes tanítványok és az érdeklődő gyerekek egy óriási össztáncba kezdtek. Öröm volt nézni, ahogy a nagy a kicsivel együtt tarantellázik, diszkó táncol és egy összedolgozó csapatot formálnak pillanatok alatt. Az előtte közösen eltöltött idő játékokkal, versenyekkel, tombolákkal, gitárkíséretes énekléssel, karaoke-val, bemutatókkal telt. Igaz csoportonként igen csekély létszámban zajlottak e bemutatók, de a gyerekek egy cseppet sem zavartatták magukat ezen. Hárman négyen is eltáncoltak minden kívánságot:) a közönség nagy örömére. 

Bárhogyan is alakult, bármennyire is jobb lett volna, ha többen tudnak eljönni, ez így volt jó, és én, mint már annyiszor megint KAPTAM! ....

Ezen a délutánon ismét megmutattak nekem valamit a tanítványaim. Aki igazán szeret táncolni, mindegy hogy színpadon pompázva egy óriási előadás keretei között, vagy éppen a még kissé "botladozó" lelkes háromévessel együtt teszi a nagyterem közepén egy összejövetelen.....szívből jövően, mindent feledően táncol csak táncol!!!! Nem azért, mert szép a jelmeze, nem azért, mert hibátlanul kigyakoroltuk, nem , mert itt van mindenki akivel együtt olyan jól mutat minden.....hanem azért, mert táncolni JÓ!!!!! Főleg ha együtt tesszük. Olyankor minden más megszűnik. :) Az első pillanatban még éreztem azt, hogy számít nekünk, hogy néznek minket, a következő pillanatban már csak MI voltunk és a zene és a TÁNC! Kizáródott a körülöttünk lévő világ!

Nagyon kellemes jó érzés volt együtt lenni, és látni, a szülők mennyire veletek vannak és mennyit segítenek! Köszönöm!!!!    

Az első táncos nap

Már alig vártam milyen sok ügyes szép és mosolygós kislány érkezik ma hozzám az első táncelőkészítő órára. Ezek a  picik nagyon izgalmas színfoltjai táncklubunk életének. Amikor kint a tükrös terem előtt készülődnek rózsaszín kis balerina ruhájukban és a nyíló ajtónál körém gyűlnek, mindig megmelegszik a szívem. látom, hogy ők is be vannak sózva mikor kezdünk már! :)

Így volt tegnap is az első alkalommal. Sok kis ismerős arc között érkeztek új növendékek szép ruhácskákban, összefogott hajjal gyönyörűen. Látszott, készültek erre a napra...úgy, ahogy kell.

A kislányok hamar birtokukba vették a nagy csupa tükör termet de az egyik új kislánnyal még kint megállt anyukája kissé bizonytalanul.  -"Mi újak vagyunk! Szeretnénk megnézni mit csinálnak!" - hangzott élesen e két mondat. Én nagy örömömben, mert minden érdeklődő gyereknek és szülőjének örvendek gyorsan válaszoltam, eközben beljebb húzódtam a gyerekek felé, hogy elkezdjük az órát. - " Ma játszani fogunk:) " - feleltem. Szúrós tekintet követte e felelőtlen kijelentésemet. -" Egész órán játszanak? És akkor ma nem is csinálnak semmit? " - még mindig mosolyogva próbáltam az anyukának elmondani, hogy először találkozunk mi így együtt ebben a csoportösszetételben, három hónapja nem láttam a gyerekek nagy részét, és igen is ma játszani fogunk. Ahogy magyaráztam e magától értetődő dolgot, éreztem, ahogy végigmér tetőtől talpig az anyuka és összesúg apukával.....-"hm....nekünk választanunk kell hova vigyük a gyereket, és tényleg ma nem mutatnak semmit mit csinálnak egész évben? És milyen tánc ez? Mert mi most választunk, nekünk nem mindegy.....és mennyibe is kerül ez?...." - a recepción kérdezzék válaszoltam, hiszen úgy éreztem nem tudok olyan összeget mondani ennek a szülőpárnak, ami éppen megfelelne. - " Bejöhetnek! Nyugodtan, hiszen úgy látják mit csinálunk, jöjjenek bátran!" - invitáltam őket, de addigra komor arccal letelepedtek a folyosón.

Na most szedd össze magad Andi! -gondoltam, mert éreztem, hogy jól összegyűjtött energiámból jócskán vittek magukkal. De ahogy becsuktam az ajtót, elfeledkeztem erről a számomra szokatlan kételkedésről, és megkezdtem a munkát a gyerekekkel. Láss csodát! Az általuk oly kedvelt táncos játékok között ismételtünk és tanultunk, gyakoroltunk közben játszva sajátítottak el új mozgásokat a kis ovisok. A tündéri új kislány pedig csicsergett, mesélt ügyeskedett velünk és ahogy láttam, jókedvűen és megelégedve, megdicsérve távozott az óra végén. A folyosón elköszöntem a sokfelé öltöztető szülőktől, de sajnos ők nem adtak erre alkalmat. Nem voltak kíváncsiak mi történt ott bent, mennyire volt ügyes a gyermekük......

Azóta is azon tűnődöm, lehet, hogy mégis csak el kellett volna magyarázni a szülőknek, hogy a játék a legfontosabb dolog egy ilyen kicsi gyermek életében. Hogy nem csak örömforrás és energiatermelő, hanem számtalan képességet fejleszt is miközben alatta folyamatos az önkéntelen tanulás. El kellett volna mondanom, hogy az ovisokkal egy hete fejeződött be a táborunk, ahol néhány nagyobb kislánnyal öt napig olyanok voltunk, mint egy család, és ezt megjelenítettük a színpadon is a táborzáró bemutatónkon. Kis madár fiókák születtek, és a mamájuk / nagylányok/ fészket épített, etette őket, repülni tanította és önállóságra nevelte....kis történet táncban, általuk készített jelmezben. És azt is el kellett volna mesélnem a szülőknek, hogy száz éve foglalkozom gyerekekkel, sokukból azóta jó táncosok váltak a megfelelő iskolában? Hogy értek a nyelvükön? .....Később furcsa érzés kerített hatalmába. Sajnáltam, hogy ez a tehetséges, vidám kislány nem jön többé, hiszen jó lett volna őt is fejleszteni, tanítani. De nem ez a fura érzés, hanem az, hogy számomra világossá vált egy nagyon fontos dolog: nem mindenkinek kell, hogy szeressék a gyerekét, sokkal inkább fontos a gyors teljesítmény. Nem számolva azzal, mit okoznak ezzel a gyereküknek. 

De talán e felismerés miatt is úgy döntöttem, én továbbra is sokat fogok játszani a tanítványokkal, és igen is lesz olyan kedves szülők, hogy valamilyen oknál fogva - mondjuk, mert ez az első óra, - egész órán játszani fogunk! :) :)  :)         

Isten Hozott a Lendület Táncklub örömszigetén!

Első bejegyzés....Köszöntő

A naplóírás gondolata már hosszú ideje bennem él, de ahogy lenni szokott, a gondolatokat nem követik azonnal a tettek. Aki elérkezik ide erre az oldalra, melynek e kellemes, de mindenképpen kifürkészni való címet adtam, azokkal az élményekkel találkozhat, melyek nap mint nap érnek minket, és engem a mi kis Örömszigetünkön. Hogy hol is van ez a hely? Mindig ott, ahol találkozunk, ahol együtt nevetünk, figyelünk, és érdeklődünk, játékokkal átszőtt tanulás közben készülünk valami izgalmas megmérettetésre. "Vajon képesek vagyunk rá? Valóban? Ezt nem csak mások tudják?  Tényleg megvalósítjuk azt is ami lehetetlen? És örülnek, tapsolnak nekünk? Ezen a hatalmas színpadon táncolhatunk? Ezekkel a csodálatos fényekkel, pompázó szép ruhákban? És ügyes vagyok? Én is?".........Számtalan hasonló kérdés fogalmazódik meg év közben, sok akadály és nehézség tárul elénk, de a végén az anyukáknak, nagymamáknak elő-elő kell húzniuk a táskából a papírzsepit. Mert születik egy csoda. Kicsi lányuk évről - évre megmutat valami olyat, amit a hétköznapokban nem látunk tőle. Meglepetést okoz, hiszen erre készült egész évben! És anya - apa elfelejti a sok hóban, esőben, kánikulában rohanást a próbaterem felé.  - Oh...még annyi a teendő, micsoda zsúfolt hétköznapok, holnap szolfézs, holnapután megint ide jövünk,  a tesóért ki is megy ma? a lecke kész?  - ......és megannyi roppant pontos organizációt követelő program. 

Jó látni, hogy a szülők mit meg nem tesznek a gyerekeikért! És a szép szereplés, az önfeledt öröm kárpótolja és elfeledteti a sok áldozatot. Ezeknek a készülős éveknek a hétköznapjait szeretném megosztani az érdeklődőkkel, és a szülőkkel, hiszen csak gyermekük és én lehetünk részesei ezeknek az együtt átélt csodálatos élményeknek! Kinyitom a "bezárt" ajtót és beengedem oda Önöket. Egy biztos! :) A titok és meglepetés ezután is AZ marad!!!! De mindennap születik egy csoda! Tartsanak velem!