Már alig vártam milyen sok ügyes szép és mosolygós kislány érkezik ma hozzám az első táncelőkészítő órára. Ezek a picik nagyon izgalmas színfoltjai táncklubunk életének. Amikor kint a tükrös terem előtt készülődnek rózsaszín kis balerina ruhájukban és a nyíló ajtónál körém gyűlnek, mindig megmelegszik a szívem. látom, hogy ők is be vannak sózva mikor kezdünk már! :)
Így volt tegnap is az első alkalommal. Sok kis ismerős arc között érkeztek új növendékek szép ruhácskákban, összefogott hajjal gyönyörűen. Látszott, készültek erre a napra...úgy, ahogy kell.
A kislányok hamar birtokukba vették a nagy csupa tükör termet de az egyik új kislánnyal még kint megállt anyukája kissé bizonytalanul. -"Mi újak vagyunk! Szeretnénk megnézni mit csinálnak!" - hangzott élesen e két mondat. Én nagy örömömben, mert minden érdeklődő gyereknek és szülőjének örvendek gyorsan válaszoltam, eközben beljebb húzódtam a gyerekek felé, hogy elkezdjük az órát. - " Ma játszani fogunk:) " - feleltem. Szúrós tekintet követte e felelőtlen kijelentésemet. -" Egész órán játszanak? És akkor ma nem is csinálnak semmit? " - még mindig mosolyogva próbáltam az anyukának elmondani, hogy először találkozunk mi így együtt ebben a csoportösszetételben, három hónapja nem láttam a gyerekek nagy részét, és igen is ma játszani fogunk. Ahogy magyaráztam e magától értetődő dolgot, éreztem, ahogy végigmér tetőtől talpig az anyuka és összesúg apukával.....-"hm....nekünk választanunk kell hova vigyük a gyereket, és tényleg ma nem mutatnak semmit mit csinálnak egész évben? És milyen tánc ez? Mert mi most választunk, nekünk nem mindegy.....és mennyibe is kerül ez?...." - a recepción kérdezzék válaszoltam, hiszen úgy éreztem nem tudok olyan összeget mondani ennek a szülőpárnak, ami éppen megfelelne. - " Bejöhetnek! Nyugodtan, hiszen úgy látják mit csinálunk, jöjjenek bátran!" - invitáltam őket, de addigra komor arccal letelepedtek a folyosón.
Na most szedd össze magad Andi! -gondoltam, mert éreztem, hogy jól összegyűjtött energiámból jócskán vittek magukkal. De ahogy becsuktam az ajtót, elfeledkeztem erről a számomra szokatlan kételkedésről, és megkezdtem a munkát a gyerekekkel. Láss csodát! Az általuk oly kedvelt táncos játékok között ismételtünk és tanultunk, gyakoroltunk közben játszva sajátítottak el új mozgásokat a kis ovisok. A tündéri új kislány pedig csicsergett, mesélt ügyeskedett velünk és ahogy láttam, jókedvűen és megelégedve, megdicsérve távozott az óra végén. A folyosón elköszöntem a sokfelé öltöztető szülőktől, de sajnos ők nem adtak erre alkalmat. Nem voltak kíváncsiak mi történt ott bent, mennyire volt ügyes a gyermekük......
Azóta is azon tűnődöm, lehet, hogy mégis csak el kellett volna magyarázni a szülőknek, hogy a játék a legfontosabb dolog egy ilyen kicsi gyermek életében. Hogy nem csak örömforrás és energiatermelő, hanem számtalan képességet fejleszt is miközben alatta folyamatos az önkéntelen tanulás. El kellett volna mondanom, hogy az ovisokkal egy hete fejeződött be a táborunk, ahol néhány nagyobb kislánnyal öt napig olyanok voltunk, mint egy család, és ezt megjelenítettük a színpadon is a táborzáró bemutatónkon. Kis madár fiókák születtek, és a mamájuk / nagylányok/ fészket épített, etette őket, repülni tanította és önállóságra nevelte....kis történet táncban, általuk készített jelmezben. És azt is el kellett volna mesélnem a szülőknek, hogy száz éve foglalkozom gyerekekkel, sokukból azóta jó táncosok váltak a megfelelő iskolában? Hogy értek a nyelvükön? .....Később furcsa érzés kerített hatalmába. Sajnáltam, hogy ez a tehetséges, vidám kislány nem jön többé, hiszen jó lett volna őt is fejleszteni, tanítani. De nem ez a fura érzés, hanem az, hogy számomra világossá vált egy nagyon fontos dolog: nem mindenkinek kell, hogy szeressék a gyerekét, sokkal inkább fontos a gyors teljesítmény. Nem számolva azzal, mit okoznak ezzel a gyereküknek.
De talán e felismerés miatt is úgy döntöttem, én továbbra is sokat fogok játszani a tanítványokkal, és igen is lesz olyan kedves szülők, hogy valamilyen oknál fogva - mondjuk, mert ez az első óra, - egész órán játszani fogunk! :) :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése